1. Ördögcérna és tatárlonc (Kühne Katalin írása)
Dr. Kapusi Imre erdőmérnök barátunk, a hazánkban és külföldön is elismert szakember, híres akácnemesítő ezelőtt tizenöt évvel vásárolt Kács és Tibolddaróc között egy hét hektárnyi területet, ahol gyönyörű arborétumot hozott létre e „tenyérnyi Svájcban”. Imre arra vállalkozott, hogy összegyűjtse, telepítse és megőrizze utódaink számára mindazt, amit értéknek tart. Fás szárú gyógynövényeket, erdei gyümölcsöket, szárazságtűrő fafajokat telepített, hogy ezekből itt olyan kivételes tangazdaságot hozzon létre, amit a felnövekvő ifjúság is megismerhet. Iskolásokat fogad, végigkíséri a területén, a természet szépségeit láttatja, biológiai, erdészeti, környezetvédelmi, egészségügyi ismeretekkel gazdagítja őket. Előadásait példákkal illusztrálja, kiegészíti ezzel az iskolában tanultakat. Szívesen jönnek ide barátai, erre a vidékre látogató turisták is, hogy e szép vidéken néhány órát eltölthessenek, a tájban gyönyörködhessenek. Rádióriportok, televíziós interjúk nyomán Imre áldozatos tevékenységét megismerhetik az ország más vidékein élők is. Hatalmas az a munka, amit évtizedek óta végez. Idegenforgalmi kalauzt szerkeszt, szakcikkeket ír az Erdészeti lapba, közben ültet, kapál, kaszál, nemesít, hivatalokkal tárgyal, neveli az ifjúságot a természet szeretetére, tiszteletére. Nemesített növényeinek híre, példányai már eljutottak Amerikába és Ázsiába is.
Bükkábrány felől jövet már messziről látszott a dombok, erdők hajlatában megbúvó Tibolddaróc, majd ahogy elhagytuk a települést, hamar odaértünk az arborétumhoz. Bementünk a nyitott kapun, ahol a bokor hűvöséből előjött egy kétéves, gyönyörű komondor kutya. Ahogy kiszálltunk az autóból, csatlakozott hozzánk. Ragaszkodása lenyűgözött. Körbe szaglászott, kezemet megnyalta, tudta, érezte, hogy a kutyák szerelmese vagyok. Házőrzőnek szánták gazdái, de a csupaszőr bunda jámbor lelket takar, a betörők hatalmas termete láttán megijednek és elmenekülnek mégis. Rögtön bizalmába avatott, nyomomban járt egész úton felfelé, a kis házig. Ott dr. Kapusi Imre fogadott bennünket, Rozi, a felesége a vacsorát készítette elő. A ház előtt azonnal feltűnt egy tábla, amelyen fel volt sorolva, a kisiskolások számára is közérthetően, hogy milyen csodálatos és mit alakít létezésével egy százéves tölgyfa. A tudományos szöveg egy gyönyörű tölgy alakját formázza:
Idézem a tábla szövegét:
„Képzeld el, hogy ez a tölgy közel száz éves, és mintegy 20 m magas. Terebélyes koronájának átmérője 12 m. Minden évben több mint 600 000 levelet hajt ki, amelyeknek alapterülete 1200 m2. A levéllemezek 15000 m² nagyságú felületet rejtenek magukban, melyeken keresztül a gázcserét végzik. Ez a felület pontosan akkora, mint két futballpálya. Ez a kifejlett tölgy egy napsütéses napon 9400 l széndioxidot alakít át, melynek tömege 18 kg. Ehhez a leveleken keresztül 36000 m³ levegőnek kell átáramolnia, mivel a levegő széndioxid tartalma 0,03 %. Ilyen hatalmas mennyiségű levegőből szűri ki a port, a gomba spórákat, a baktériumokat és más káros anyagokat. Ez a tölgyfa naponta 400 l vizet vesz fel és párologtat el, melynek következtében javítja a levegő páratartalmát. Az élet nélkülözhetetlen feltétele az oxigén, ezt csak a fény megkötésére képes növények tudják előállítani. Ez az öreg tölgy 10 ember napi oxigénszükségletét, 13 kg oxigént állít elő. Ez a 100 éves fa a nap energiáját felhasználva egy nap alatt 12 kg szerves anyagot állít elő. E hatalmas mennyiségű tápanyag egy részét felhasználja újabb ágak fejlesztésére, a másik részét törzsében, ágaiban elraktározza. Ha ezt a fát kivágjuk, mert helyén új utat építünk, vagy mert valaki panaszt tesz, hogy túl nagy az árnyéka, vagy mert éppen oda akar valamelyikünk egy szerszámos-kamrát építeni, vagy mert valakinek az ereszcsatornájába hullik a fa lombja, akkor kb. 2000 db egyenként 1 m³-es koronájú facsemetét kellene ültetni ahhoz, hogy pótolni lehessen ezt a 100 éves tölgyet. Ennek költsége kb. 150 000 euróra tehető, amely 37 500 000 Ft lenne.”
Pár perc múlva sorakoztak az autók , megérkezett a többi vendég is. A létszám hamarosan húszra növekedett. A Mezőkövesdi Irodalmi Kávéház Klub tagjai jöttek össze a szokásos felolvasó délutánra. Verseket kedvelő társaság – köztük többen írnak is – hallgatta a nagy tudású Török Ferenc tanár urat, aki rendhagyó irodalomórát tartott nekünk. A téma az erdő és a költészet kapcsolata volt. Ferenc nagyszerű előadást tartott, idézett Ady Endrétől, Vajda Jánostól, Áprily Lajostól, Wass Alberttől, József Attilától. Pár szóval be is mutatta nagyjainkat. A sorok, amiket e nagy költők írtak, arról tanúskodtak, hogy az igazi költészetben a természet szeretete együtt jár az ember tiszteletével. E néhány vers elemzése során rámutatott arra, hogy az erdő olykor félelmetes lehet, sötét gondolatok öntik el az ott járókat, de lehet megnyugtató, felemelő is a magasba nyúló lombok közt kandikáló nap sugara, a buja aljnövényzet, a tisztások selymes fövenye, a madarak trillázása, vagy a vadvonulás. A táj dicséretével az embert is magasságokba emelhetik. A versekben sokszor nem csak a költő érzéseit mutatják, a történelem is átszövi magát a sorokon, a természeti képek is utalnak arra a korra, amelyben születtek. Áttételesen ugyan, de ábrázolják a történelmi múltat, a költő lelke tükrözi mindazt, amit elődei átéltek. Élvezetes volt őt hallgatni, eltöprengeni az évszázadok történésein.
Ez a táj a honfoglaló ősökre emlékezik. Az erdő ölelésében piros tetős kis házak között, fehér templomtorony áll. Árpáddal Acsád, az Örs nemzetség feje talált rá erre a helyre, itt telepedtek meg. Később a bencések találtak itt megfelelő helyet monostoruk számára. A szerzetesek művelték a földet, szőlőt telepítettek, vadásztak. Templomot, iskolát alapítottak, ahol az itt élőket tanították, és átadták kultúrájukat nekik. Ez a vidék már az őskőkorban is ismert volt. A paleolit és mezolit kőeszközök, a 12. századi eredetű kácsi apátsági templom és temető maradványai, a vár alapfalai, a Kecskekőn a Kaptárkövek mind az ősökről mesélnek. A magas hegyekből eredő 14 forrás táplálja ezt a földet, Kács és Tibolddaróc környékét. 4 forrásból meleg víz fakad. Évtizedekkel ezelőtt híres fürdőhely volt Kács. Sajnos a fürdő már csak romos állapotában látható. A szelíd dombhajlatok, az oxigén dús levegő, a smaragdzöld erdő, az égbenyúló sudár fák, a madarak csivitelése, a ragadozók vijjogása, őzek, szarvasok vonulása, a felhők változatos ábrái, a nap melege, vagy a fagy lehelete, zivatarok, villámok cikázása mindig elbűvöl engem, úgy érzem, hogy én csak betolakodó vagyok itt, a természet birodalmában. Picinek tűnök, semminek e jelenségek láttán. Estebéd után Imre a barátokat sétára hívta, ahol mindent elmagyarázott, közben meg-megálltunk, megcsodáltunk egy-egy fát, termést, vagy virágot. E terület gazdag; ismert és ismeretlen nevű fák, gyógynövények és gyümölcsök sorakoznak egymás mellett. Imre sok munkával teremtett itt egy szépség-szigetet, ahol a kiránduló, ide látogató felüdülhet, egyúttal ismereteket szerezhet, gyönyörködhet a természet megújulásában. Az alább felsorolt sokféle fa, gyógynövény és gyümölcs itt mind megtalálható.
A nép által adott nevek a növények eredeti hazájáról tanúskodnak:
magyar- és japán akác, svéd berkenye, turkesztáni szil, görög- és kolorádói jegenyefenyő, kínai, oregoni- és virginiai boróka, keleti tuja, szerb lucfenyő,
- a növény alakjáról, nagyságáról, formájáról beszélnek:
törpe mandula, kocsányos- és molyhos tölgy, bibircses nyírfa, egybibés galagonya, kislevelű hárs, törpe- és páfrányfenyő, lisztes berkenye, virágos kőris, cseresznyeszilva,
- a törzs vagy a levél, virág, termés színéről:
fehér akác, fekete bodza, fekete nyárfa, vörösfenyő, vérszilva, gyöngyvessző, atlaszfenyő, kökény
- a gyümölcsök nevei utalnak arra is, milyen állatok kedvelik ezeket:
madárbirs, kecskerágó, madár- és barkócaberkenye, madárcseresznye,
- természetesen vannak köztük olyan ismert nevek, mint:
dió, mogyoró, szeder, orgona, szamóca,
- arról is mesélnek, milyen tárgyra vagy alakzatra hasonlítanak:
ördögcérna, ostorfa, homoktövis, cédrusfenyő, jegenyefenyő, erdei fenyő, csipkebokor,
- vadon élnek, vagy már nemesítettek:
vadkörte, vadalma, vad- és szelídgesztenye, házi berkenye, vadrózsa (csipkebokor),
- milyen ízekkel ajándékozzák meg a kóstolót:
fanyarka, cserszömörce, birsalma, sajmeggy, mézesfa, naspolya, húsos som, sóskaborbolya,
- az itt harcoló idegen népekre utalnak:
tatárlonc, tatárjuhar,
- az egyszerű emberek babonáira is emlékeztetnek:
bálványfa,
- vannak olyanok is, amelyek eredetét már nem lehet kideríteni, érdekesen hangzó nevük elkápráztat bennünket: ükörke. Ez vajon mire utal, talán az ökörkére, a kis ökörre? Nem tudhatjuk.
Elámulunk elődeink találékonyságán, nyelvi leleményén.
Felejthetetlen ez a kirándulás, ezt csak fokozta az új barátok megismerése. Nagyszerű napot töltöttünk barátainkkal, gyönyörködtünk a napsütéses dombhajlatok panorámájában, az arborétum virágillatában, a színek orgiájában. Beszélgettünk történelmünkről, irodalomról, erdőről, a természet csodálatos világáról, benne az ember helyéről. Ajánlom mindenkinek, látogasson el a Kapusi Erdőbe. ebbe a csodálatos élőfa-gyűjteménybe. Nem fogja megbánni!
2. Zöld erdőben jártunk… (Koncz Józsefné írása)
…kék ibolyát is láttunk – a Tibolddaróc-Kács határában lévő erdőben, amit Dr. Kapusi Imre erdőmérnök telepített mintegy 100 db fafaj felhasználásával. A Közalkalmazottak és Köztisztviselők Nyugdíjas Klub szervezésében ide látogattunk, ahol élményekben és ismeretekben is bőven gazdagodtunk.
Dr. Kapusi Imre, a tulajdonos- házigazda nagy szeretettel kalauzolt bennünket a tanösvényen. Az erdő az országosan nyilvántartott arborétumok része, és az országos tanösvény hálózat része. Tulajdonos szívesen fogadja iskolai és egyéb- pl. nyugdíjas csoportok érdeklődését, hogy továbbadja az évtizedek alatt felhalmozódott kísérleti és nemesítési tapasztalatait.
Bár a lombos fák nagy része már levetette színes őszi levéldíszét, a rengeteg fenyő, tuja, boróka fajtagazdagsága, egyedi sokfélesége nagy élményt jelentett. Kapusi Imre elmondta, ez az erdőtelepítés egy kísérlet része, amiben azt kutatja, hogy az egyre szélsőségesebbé váló éghajlati körülmények között, a száraz, , kopár területek bányahányók, elhagyott szeméttelepek milyen fákkal telepíthetők be gazdaságosan. Az akácnemesítéssel pedig olyan rövid vágásfordulót sikerült elérnie, amiket tűzifának kivágva más-értékesebb- erdei fák megmenthetők a kivágás alól. A kísérletek, nemesítések eredményeként a terület egyfajta génbank szerepét tölti be,ahonnan újabb, kísérletek kutatások indulhatnak ki. A terület egy része gondozott kaszált, füves fasorokkal, másik részén a lágyszárú és fás szárú aljnövényzet megjelenését, a különféle növénytársulásokat, az erdő öntisztulási folyamatát tanulmányozza. Egyes növények ugyanis nem tűrnek más növényeket a közelükben, azokat elnyomják, kiirtják, így egyeduralkodóvá válnak azon a területen.
Nem sok ember előtt ismert –mi eddig legalábbis nem tudtuk- hogy az erdei gyümölcsösben 22 féle emberi fogyasztásra alkalmas erdei gyümölcs, valamint 32 féle gyógynövényként is használható erdei fafaj van. Néhány gyümölcsöt megkóstolhattunk.
Az erdei „ tanulmányúton ” kellemesen elfáradtunk és az igényesen kiépített pihenőhelyen elővettük tarisznyánkból a madárlátta kenyeret, szalonnát, vereshagymát, nyársra húztuk jó parázson megsütöttük, jóízűen mind megettük.
Ez még nem minden! Tudták Önök, hogy a régi magyar almafajták génbankja a Kapusi Imre által gondozott almáskertben van? Ebéd után 24 fajta almát kóstoltunk és minősítettünk: ez édes ez savanyú, ez kásás, ez roppanós… stb.
Délutánra fordult az idő, az autónk orrát hazafelé fordítottuk előbb azonban meglátogattuk Tibolddaróc nevezetességeit. A faluban nem kevesebb mint öt kastély , nagyobb kúria van. A legnagyobb az 5-6 hektáros park közepén álló klasszicista stílusú, Bottlik – kastély gyönyörű lehetett fénykorában. Most azonban a park elvadult, felverte a gaz, az épület még dacol az idővel és egy jó gazdáról álmodik. Temetőben megcsodáltuk a Bottlik Mauzeluomot, majd gyönyörködtünk a falu panorámájában.
Megállapítottuk,- a nap folyamán többször is- nem kell messzire menni, hogy szépséget és érdekességet találjunk. Városunk néhány kilométeres körzetében is vannak természeti és történelmi különlegességek, aminek megismerése minden patriótának „kötelessége” lenne. Köszönet érte Dr. Kapusi Imre erdőmérnöknek és a klub vezetőségének a szervezésért.
3. Tanulmányút a Kapusi-erdőben.
(Dr. S Nagy László, Halász Gábor erdőmérnökök írása)
A Szeniorok Tanácsa megalakulásának célkitűzései között szerepel a nyugdíjasok életkörülményeinek megismerése, felfigyelni a szaktársak aktív életszakaszát követő időszakban végzett, közfigyelemre méltó tevékenységekre.
Így jutottunk el – Dr. Erdős László tagtársunk ajánlására – Dr. Kapusi Imre kollégánk erdejébe, ahol tanúi lehettünk egy céltudatos kutató és gyakorlati tevékenység, kézzelfogható eredményeinek. Megtapasztalhattuk azt – a megszállottságig fokozott – tenni akarást, mely vendéglátónkat jellemzi. Megpróbáljuk röviden összefoglalni a bemutatón látottakat, hallottakat.
- június 28-án, Budapest és Miskolc felől vonattal érkezve, Mezőnyárád – Mezőkeresztes vasútállomáson találkoztunk, ahonnan vendéglátónk és Németh Jenő kollégánk segítségével jártuk végig a kitűzött programot.
Első bemutatóhely a Tibolddaróc határában, a kácsi kövesút mellett fekvő Kapusi-erdő.
Az említett „birtok” – erdészeti jelentőségét illetően – három összefüggő részből áll:
- 1,4 ha akácos;
- 4,8 ha vegyes fafajú tízéves erdő, amely inkább tekinthető kísérleti élőfa gyűjteménynek;
- 0,9 ha erdei gyümölcsös.
A fogadás a kutatóház teraszán volt, ahol a szervírozásban vendéglátónk kedves veje (Onofer Győző) és unokája (Onofer Dorina) is segített. A fogadó ital, kávé után projektoros bemutatón ismerhettük meg a létesítmény célját, munkálatait, megvalósult eredményeit és a tervezett jövőt. Később, kedves vendéglátónk energiaerdejét, háza körüli díszkertjét, melynek csodájára járnak messzi földről is.
A mai erdészeti gyakorlatot, Tusay Dénes kácsi kerületvezető erdész kollégánk képviselte.
A vetítés után, a helyszínen is megismerhettük az ültetvényeket. Házigazdánk bőséges információval látott el bennünket, szinte minden fánál, ahol megálltunk.
Dr. Kapusi Imre, több mint húsz évig foglalkozott akácnemesítéssel, a rövid vágásfordulóban is kezelhető akácerdők (pl. energetikai faültetvények) biológiai alapjainak fejlesztésével. A nemesítő munka keretében előállított tözsfa-klónok túlnyomó részét a Kapusi-erdőben archiválta. Az akác-klónarchívum rendeltetése: plantázs komponensek génmegőrzése és újabb nemesítői munkához kiindulási szaporítóanyag előállítása.
A vegyes fafajú erdőrészben több mint száz fafaj található. Minden fafajból hatvan példány. Az erdőrész tulajdonképpen fafaj összehasonlító kísérlet. A kísérlet kulcsszavai: biológiai sokféleség, genetikai változatosság, szárazságtűrő képesség, társulási készség, haszonvételi lehetőség. A kísérlet legfontosabb célkitűzése a magyarországi szélsőségesen száraz termőhelyek fásítási célú, biológiai alapjainak fejlesztése.
Az erdei gyümölcsösben 22-féle, emberi fogyasztásra is alkalmas erdei gyümölcs van. A 2000. év tavaszán ültetett vadon termő gyümölcsfák közé, a szelektált rokonaikat is folyamatosan kiültetik, de csak azokat, amelyeket nem szükséges metszeni, permetezni. Almából pl. már van vagy 50 fajta. Az erdei gyümölcsös legfontosabb terméke az a különleges vetőmag, amely az extenzív gyümölcstermesztés biológiai alapjainak fejlesztését szolgálja. Melléktermék a biogyümölcs és az abból készíthető biotermékek (ivólé, lekvár, párlat, aszalvány).
A Kapusi-erdőben 31-féle, gyógynövényként is hasznosítható fás szárú növény található.
Hallottunk a fejlesztési tervekről is: tanösvény létesítéséről; a kutatói épület közművesítéséről, bemutatóházzá fejlesztéséről; lovas postakocsi állomás, autóbusz megálló létesítéséről; a területen található időszakos vízállás halastóvá alakításáról; erdészeti csemetekert létesítéséről, szárazságtűrő fafajok, erdei gyümölcsök, fás szárú gyógynövények szaporításának és forgalmazásának terveiről.
A Kapusi-erdő bemutatását követően Kácsra utaztunk egy közös ebédre. Ebéd után megtekintettük a XII. századi eredetű, barokk stílusban átépített, Szentháromság templomot, majd Ostorházi István, kácsi polgármester bemutatásában a településen létrehozott Örs Vezér Erdei Iskolát. Időhiány miatt csak a templom dombról láthattuk dr. Kapusi Imre akác energiaerdejét. Az állomány, tizenhárom éves vágásfordulóban kezelt 1,4 ha-os háztartási energiaerdő. Már negyedik éve folytatnak benne fakitermelést. Évente egy-egy sort vágnak ki. Mire az utolsó sort is kivágják, az elsővel már újra lehet kezdeni. A 2011. április közepén kivágott sor helyén, június végén már messziről is látszanak a felverődött akác sarjak. A templom dombról (kb. 500 m-es távolságból) nézve úgy látszik, hogy dr. Kapusi Imre akác energiaerdejében folyamatos borítás van.
Végső programként egy különlegességet kerestünk fel a szemerkélő esőben, a Hollandiából Kácsra költözött magyar származású Tríz Albert portáján; a porta mellett folyó patakon létesített „oxigéndúsítót”, amely egyméteres vízszint különbséggel, egyben mini vízi erőmű is. Az erőmű különlegessége, hogy az áramfejlesztője viszonylag alacsony fordulatszámon (450 fordulat/perc) is képes majdnem 50 Hz-es, 230 V feszültségű váltóáramot előállítani. A mini erőmű teljesítménye 1000 -1500 W. A megtermelt elektromos energiát háztartási meleg víz előállítására és padlófűtésre használja Tríz Albert. Ezt az erőművet a hegy és dombvidéki erdeink valamennyi patakjára rá lehetne telepíteni; 1 – 2 millió Ft-ból megépíthető.
Németh Jenő, nem csak azért jött, hogy a program lebonyolításában, a szállítási feladatokba besegítsen, sokkal fontosabb küldetése volt. Németh Jenő erdőmérnök dr. Kapusi Imre üzlettársa, a Silvanus Csoport Kft. Tulajdonosa, ügyvezető igazgatója. A 30 éve alapított Silvanus Díszfaiskolával kezdte, a szakmában közismert tevékenységét. Rendezvényünkön, Kácson nem a dísznövényekkel foglalkozott, hanem – munkatársával, Szabó Gáborral – a cég, kutató-fejlesztő tevékenységéről, dr. Kapusi Imre nemesítő munkájának egyenes folytatásáról tartott ismertetőt. A Silvanus 2006-ban megvásárolta dr. Kapusi Imre kutatási eredményeit és saját kutatás-fejlesztési tevékenységén belül folytatja tovább a nemesítő munkát. Az ismertetőben hallottunk, dr. Kapusi Imre évtizedes nemesítő munkájának eredményeként szelektált „TURBO” akác fajtáról, amely gyors növekedése révén a hagyományos akáchoz képest, akár 200 %-os hozamtöbbletre is képes. A szelektált akác fajták teljesítményének igazolásaként bemutatta az MgSzH Erdészeti Szaporítóanyag Felügyeletének az utódvizsgálatokban végzett felvételeit és az eredmények kiértékeléséről készült tanulmányt. A kutatás-fejlesztés jelenleg a „TURBO” akácfajta üzemi méretekben és technológiával, tömegesen előállítható szaporítóanyag termesztésére irányul.
Németh Jenőtől kaptunk még tájékoztatást a Salix „EXPRESS”, a leggyorsabban növő energia fűz termesztési lehetőségeiről és a szarvasgombával mikorrhizzált tölgycsemeték előállításáról, a szarvasgomba jelentőségéről, termesztésének lehetőségeiről.
Kedves dr. Kapusi Imre Kollégánk! Köszönjük szépen a kollegiális, selmeci-soproni hagyományokhoz méltó fogadtatást, a lelkes bemutatókat, Németh Jenő meghívását, a község elöljáróinak mozgósítását, a programba való bekapcsolását. Kívánjuk, hogy terveid úgy valósuljanak meg, ahogyan megálmodtad őket. Tudjuk, hogy már a közeli és távolabbi környéken is ismertté vált a munkásságod és annak eredményei. Legyen ez az ismertség még sokkal szélesebb körű. Az erdész keze nyomán megvalósult erdők – így a Tied is – túlélik az alkotót, a megálmodót. Hirdessék sokáig, hogy érdemes álmodozni, fákat ültetni.
4. Gyönyörök kertje (Kühne Katalin verse, 2012 május)
„ez itt a gyönyörök kertje”
virít a barkócaberkenye
fény csillan a pókfonálon
csíz őrzi álmát az ágon
fátyolban a cseresznye
gyertyás szelídgesztenye
májusi sóskaborbolya
virágzik kőris, orgona
bomlik a szeder levele
gyümölcse íze fanyarka
hajladozik a mézesfa
méhcsaládok eledele
donognak már körülötte
gyöngyvessző és vörösfenyő
aranyban rőten díszlenek
smaragd cédrusok merengnek
távoli múlton töprengnek
ördögcérna gombolyagból
homoktövissel varrt loncok
hét hektáron elterülnek
honfoglaló ős integet
dombhajlatról így üzenget
idézik tatár harcosok
tőrét a tatárjuharok
fehér akác, fekete nyár
turkesztáni szil, ezüsthárs
virginiai boróka
mirabolán, galagonya
mogyoró, törpe mandula
ostorfa, keleti tuja
mediterrán tájat mutat
Kapusi Imre itt kutat
ültet telepít nemesít
értékeket így gyarapít
cserszömörce és bálványfa
őseink sok legendája
népek ajkán szájról szájra
terjed mi hallgatunk rája
tovább írjuk a meséket
hitelt adunk a reménynek
kocsányos- és molyhos tölgyek
oxigént ontó fenyvesek
felfrissítik szellemünket
erdei gyümölcs testünket
ők őrzik felnövekedve
e csodás szépség-szigetet
napunk világít az égen
lelkünk Isten tenyerében
5. Édeni tájon (Bartha Irénke verse, 2013 május)
(Látogatás a Tibolddaróci Kapusi Kertben)
„Uram, engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban,
megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját.”(Kodály)
Édeni tájon jársz,
fák,virágok mesekertje ez,
sárga lonc virít,
szépsége rögtön rabul ejt,
őstölgyek védelmében
boróka, klemátisz,
barkócaberkenye
csábító, bódító illata
simogatón ölel,
szépség, nyugalom, béke
szimfóniája száll lelkedre.
Robusztus cserfák,
eleven sóhajként
lengnek a szélben,
vigyázó szemmel
bámulnak a ködbe,
megtartó, oltalmazó
irgalmat remélve,
bennük erősödhet
holnapok hite…
Pompás ezüstfenyők
társaságában bóbitás,
lengeruhás cserszömörce,
akác, jávorfa, gyöngyvessző,
cédrus, rezgő nyárfák díszelegnek
ünnepi óezüstben,
tekintetükben udvarló fények láttán
csipkerózsák harsányan kacagnak égre.
Szemed táltos sugarában
mennyi, mennyi élet
csírázik, ver gyökeret
mohó életkedve,
szelíd szépségek
bomlanak a csendben,
hajlongnak, bókolnak
egymás felé szerelmesen.
Csak állsz és nézed,
bűvöl a látvány szépsége
isteni elrendeltetésben.
Megható ez a békés harmónia,
annyiféle különleges fajtának
méltóságos együttélése.
Kerekded almák, körték örömére
permetez a Krisztus – akác
megszentelt hófehére.
Alkotó csöndedben
fenséges őstölgyek, daliás fenyők, ezüsthárs,
cserfák méretesre nőnek, de rátarti gőggel
meg nem alázzák soha a kisebbeket.
S míg a Krisztus –akác
tövisén fennakad a képzelet,
somfád sárga bóbitája illatával
elhessenti a halált,
angyalszárnyak suhognak a sötétben,
gyertyás vadgesztenyéd fölizzó fényénél
pusmog sok színes pillangóvirág.
Lelked e bűvölő csodákon mereng,
erő, ősiség táplálja hited.
Van itt egyetértés, duhaj jókedv,
cseng – bong, vidul az élet,
illatárban tobzódnak a méhek,
dongó udvarol, dalol rigó, csíz, pinty,
hallod, ahogy párját hívogatón fácán jár itt,
s talán szajkó vagy mókus hullatta el
kedvenc csemegéje magvait?
Így ver tanyát sok különös fajta,
vadvackor, szilva, vadcseresznye,
csupa igéző illat, forma, szín, íz,
mezítlábas gyermekkorodba visszarepít…
A pázsit hűs bársonyán andalogva,
lábadhoz simul kedvesen a sok
mosolygó szamóca s a pajkos Samu kutya.
Míg bűvöl e sokféle szépség,
tökéletesség látványa, Isten
liliomfényben ül veled szemben
s bólogat elégedetten.
Távolban a vén hegyek –pipázgató öreg pásztorok –
körbeállva őrködnek, kalapot lengetve búcsúznak.
Bennünk zsoltárok énekelnek,
s Madách – csal együtt bizton hisszük:
az emberi küzdésnek és kitartásnak van, lehet értelme.
Az úton akácok dúdolnak, bodzák, hársak,
s mi tudjuk: szépséghitükkel visszavárnak.
Köszönettel és szeretettel
Dr. Kapusi Imrének : Irénke, Béla és Margitka
Kács, 2013. május 24.
6. Tisztelt Imre „Bátyám”!
(Simon Dezső kertészmérnök levele, 2014 február)
Nagy örömmel és együttérzéssel tanulmányoztam a „Kapusi Kert” bemutatását. Az én életem háromszoros tevékenysége is kevés lett volna ilyen rövid idő alatt ekkora alkotás megvalósítására. Ráadásul bizonyos területeken rokonlelkek is vagyunk, mert én is átrándultam az erdészeti szakma bizonyos területeire, mint ahogy Te is a kertészeti dendrológia területeire. Az alma gyűjteményeddel pedig még bennünket is übereltél!
Őszinte, mély elismeréssel fogadd gratulációmat ezen grandiózus alkotásodhoz!
Hosszúra nyúlna levelem, ha az én rövid, 15 éves próbálkozásaimról itt részletesen beszámolnék Neked. (Meg nem is akarlak untatni a csak alapfokon művelt kísérleteimmel, melyek 50 %-ban megegyeznek a Te megvalósított törekvéseiddel.)
Koromnál fogva, már nem gondolkozhatom hosszútávon, talán majd a fiamban tudom csak megvalósítani a bio-kertgazdálkodás részben új, (inkább újszerű) alapjainak gazdagítását:
- Szeretném újraéleszteni a Húsos som termesztését, bevitelét a háztáji termesztésbe;
- A cigány falvak önellátását tűzifával az un. törzs-sarjas eljárás révén (mezei szil, ostorfa, magas kőrissel való sávos betelepítésével);
- A méhlegelők kora tavasztól késő őszig történő biztosítására virágzási sorrendben fa és cserje fajok telepítését, főként a kopárosokon;
- Szerettem volna visszahozni a Mezőhegyesi ÁG-ben mintegy 60 évvel ezelőtt látott un. akácos vetésforgót (Erre nem találtam partnert.);
- Sikerült Helesfán létrehozni egy örökzöld allé verde tengelykertet, valamint Gödön egy növény „katedrálist” (Ez utóbbi a hattyúdalom.);
- Kimunkáltam 30 évi filozófiai munkával egy „világvallás” (családhit vallás) alapjait Földünk és az emberiség megmentésére, stb. , stb., stb.
Fentiekből is láthatod, hogy öregkoromra is sikerült egy túlbuzgó, amatőr „világmegváltó” emberkének megmaradnom.
Remélem, hogy a biodiverzitású grandiózus kertedet még lesz módunk részleteiben is tanulmányozni családommal egyetemben.
Bízom benne, hogy alkalomadtán mi is üdvözölhetünk Gödön. Nagy örömömre szolgálna egy kis szakmai beszélgetés és gondolatcsere Veled.